Főoldal Újdonságok Fórum Üzenetek Képeslapküldés Házirend
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Évközi idő, A év, évközi idő 19. vasárnapja

1Kir 19, 9a.11-13a
Menj, és járulj az Úr elé! 
Róm 9, 1-5
Nagy a szomorúságom testvéreim miatt.
Mt 14, 22-33
Kicsinyhitű, miért kételkedtél! 

Elindulni Jézus felé, kilépni a bizonytalanabbnak tűnőbe a biztosnak tűnőből. Nem könnyű megtenni. Biztosan végighaladni az úton, amelyen elindultunk, legyőzni az elbizonytalanodást, a kétségeket. Jézus ezekben a nehéz helyzetekben is megerősíti hitünket.

Dr. Benyik György 2005

Évközi 19. Vasárnap
Mt 14, 22-33
Vízen járás

Izraelben az egyik utazási iroda, elhatározta, hogy Jézus vízen járásának élményével megajándékozza a Genezáreti tóhoz látogató turistákat. 5 centiméterrel a víz felszíne alatt egy vastag üveget feszítenek ki a víz alá és a turista megfelelő pénz lefizetése ellenében megtapasztalhatja, hogy mit jelentett a vízen járás Péternek. Lehet, hogy 2000-re az utazási irodák ezzel fogják reklámozni a Genezáreti tóhoz vezető utakat, „próbálja ki ön is a vízen járást!” El kell ismerni, hogy ez a nem túlságosan tiszteletreméltó eljárás ügyes reklámfogás. Az emberek szeretik a kuriózumokat, és ott abban a környezetben biztosan sokat szeretnék kipróbálni ezt az élményt.
A kérdés csak az, ez volt-e a csoda célja. Mit akart megtenni Jézus amikor ilyen rendkívüli jeleket mutatott. A vízen járás történetének több változata szerepel a Bibliában, mindegyik elbeszélés azonos, hogy ez a történet a Genezáreti tavon történt, és Jézus és Péter kiemelt szerepet kapott ebben a történetben. A járulékos részletekben már eltér a történet.
A történet a kenyérszaporítás után történik, amikor Jézusnak szinte ki kell menekíteni tanítványait a tömegből, amely őt királlyá akarja választani. Jézus ebben a történetben egyedül marad, hasonlóan a getszemani kerti magányhoz. A bárka szimbolikus jelentést kap a történetben, az egyházat jelenti. A bárkában Jézus nélkül a tanítványok kétségbeesve eveznek, semmilyen kiutat nem látnak, de azt világosan látják az elemekkel nem tudnak megküzdeni. Sőt az evangélista hogy fokozza a feszültséget, megemlíti a negyedik őrváltás idején, vagyis éjszaka volt. Lukács, aki elbeszéli ugyanezt a történetet, drámaibban fogalmaz „éjszaka volt a sötétség hatalmának órája”
A történet tehát egyrészt csoda elbeszélés, másrészt példázat. Ha eddig nem volt világos, mindenképpen kiderül, amikor Jézus megjeleni a vízen feléjük közeledve. Ők a segítséget inkább kísértetnek tartják. A félelem átprogramozza az érzékeiket. Félelmüket csak Jézus hangja oszlatja el „Bátorság! Én vagyok!”. Feltehetően Péter ellenőrizni akarja azt amit lát, kéri hogy ő is a vízen járhasson. A kíváncsisága legyőzi a félelemét, majd végül a félelem lesz úrrá rajta és süllyedni kezdett.
A történetben az izgalmas elbeszélés keveredik a szimbolikus tanítással. Sőt kiderül ez egy olyan átélt élménye a tanítványoknak, amelyből kezdettől fogva következtetést vontak le maguk számára. Rövid idő alatt megélték a dicsőséget a kenyérszaporítás kapcsán, a menekülést a tömeg indulatai miatt, a félelmet az elszabadult elemek viharában, és végül a találkozást azzal a Jézussal, aki a másik partról jött. Fölfedezték Jézus az eseményeket mindig máshonnan nézi és irányítja mint, ahol ők vannak. Ezt a történetet, közös élményüket tovább adták az egyháznak, azoknak akik szavukra hittek. Jézus fölemel bennünket, megpróbál bennünket, de minden veszélyből kiment bennünket. De az egyháznak, a hívőnek csak Jézusban van biztonsága.
Ez volt az a rendkívüli élmény, amelyet a Genezártei tavon átéltek a tanítványok. Ezt nem pótolja az a vastag üveglap, melyet 5 centire a víz alá akarnak feszíteni. Ugyanis ebben a történetben az utazás, a hívő egyház kalandjairól szól, ezeket a hitben lehet csak átélni, semmilyen német, osztrák vagy izraeli utazási iroda nem tudja adni, csak Krisztus, aki a mi biztonságunk és hitünk tárgya.
B.Gy.

 

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

Olyan történetet hallottunk a mai evangéliumban, melyre azt mondják sokan, hogy kitalálás, mese az egész. Mert szép történet az, hogy Jézus megmenti tanítványait a viharos tengeren a vízen járva, de semmi valóságalapja nincs. Ésszel föl nem fogható, a természet törvényeivel meg nem magyarázható az, hogy Jézus a vízen jár, és hogy egyetlen szavával lecsendesedik a vihar.

De a mai történet - azon túl, hogy megtörtént - pontosan erről szól: ami az ész számára meg nem magyarázható. A hit dolgait más mércével kell mérni, mint az emberi tudásét, a tudományokét. Az emberi tudás, a tudományok néha cserben hagynak, mert nem tudnak mindenre választ adni. Ekkor a hit veszi át a szerepet, csak egyedül a hit tud kielégítő magyarázatot adni. A hit, abban az Istenben, aki eljött közénk, aki emberré lett, aki egy lett közülünk Jézus Krisztusban. Nem olyan Isten a miénk, mint az ókori görögök istenei, akik az Olümposz hegyén laktak, élték a maguk életét, nem sokat foglalkozva az emberekkel, vagy sokszor nyűgnek tartva az emberek létét. A mi Istenünk nem is a hegyeket tépő, sziklákat sodró viharban, nem is a földrengésben, nem is a tűzben található, hanem az enyhe szellőben. Isten leereszkedett hozzánk, emberekhez.

Isten hozzánk való leereszkedését nagyon jól szemlélteti a mai történet. Jézus, az Isten Fia, a hegyen imádkozik, az apostolok pedig a tengeren bajlódnak a viharral eredménytelenül. Jézus lejön a hegyről, és elindul feléjük a vízen járva. Így jön le a mi Istenünk a menny magasából és emberré lesz.

Jézus a vízen járva közelít apostolaihoz. Ez emberi ésszel megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan dolog, hogy valaki a vízen jár. Ugyanúgy, mint ahogy megmagyarázhatatlan az is, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. A tudományok oldaláról mindkettő - a vízen járás és Jézus Krisztus kettős mivolta - megmagyarázhatatlan, de nem a hit számára.

Az apostolok megrémülnek a csónakban: azt hiszik kísértet közeleg, nem ismerik fel Jézust. A mai gondolkodás sem ismeri fel Jézust annak, ami valójában. Mindennek elképzeli - szupersztárnak, csodadoktornak, vallásalapítónak.

Jézus az aki kezdeményez, aki megszólítja apostolait: "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Jézus kezdeményezése jelzi: mindig az Isten a kezdeményező a hit dolgában is. Az Isten adja meg a hitet, a hit kegyelmét. Azt a kegyelmet, melyet az ember soha semmivel nem érdemelt ki, ami egyes egyedül Isten ajándéka. De Isten mindenkinek megadja, hiszen Isten lehajol az emberekhez, mint ahogy Jézus lejött a hegyről segíteni a viharban bajlódó tanítványainak.

Péter fogékony a hitre: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" S elindul. Míg Jézusra néz, addig hisz, addig a vízen jár. De mikor a viharra tekint, meginog hite, mert emberi tudással lehetetlen, hogy ő a vízen járjon. S ekkor kezd merülni. Krisztushoz kiált, s az megfogja kezét: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

Életünkben akárhányszor is levesszük tekintetünket Jézusról, akárhányszor is kételkedünk, s elmerülünk, Jézus mindig kész megfogni kezünket, Jézus mindig hazavár.

Fölmerülhet a kérdés: ha ilyen gyöngéd és úgymond szolgálatkész istenünk van, akkor miért van a világban mégis olyan sok hitetlen? Miért hirdetik a médiák megdönthetetlen igazságként az emberi tudományok uralmát? Azoknak a tudományoknak az uralmát, melyek a élet végső kérdéseire nem tudnak választ adni. Nem tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy miért élünk, mi az élet értelme, mi lesz a halál után.

Miért nem fogadják el sokan Pasteurnak - a világhírű tudós egyik mondásának értelmét, aki arra a kérdésre, hogy miért hisz Istenben, így válaszolt: "Nekem ma kell a válasz kérdéseimre és nem holnap, hiszen holnap esetleg már nem vagyok. De ma tudni akarom, hogy hová megyek. A tudomány erre nem válaszol sem ma, sem holnap. Ezért kell a hit."

Miért nem hisznek tehát az emberek?

Azért mert Isten nem követ el soha erőszakot szabad akaratunk ellen. Ha úgy tetszik Isten merész kalandja az ember megteremtése. Hiszen megteremtett egy olyan lényt, aki hasonló hozzá, akinek szabad akarata van. S ez a szabad akarat teszi képessé az embert arra, hogy fellázadjon Isten ellen, amint azt meg is teszi Ádámtól kezdve napjainkig.

Ezért van tehát a hitetlenség a világban: sokan megátalkodottan eltaszítják maguktól a segítő Istent, s a maguk alkotta bálványokat követik.

Mi ne kövessük őket. Mert a hit nem pusztán azt jelenti, hogy elhiszem Isten létét, hanem azt is, hogy Isten parancsai szerint rendezem be életemet. Mi tehát mind elménkkel, mind pedig életünkkel valljuk meg Istent. Hiszen mi látjuk a megoldást a mai evangélium alapján: az emberré lett Isten mindig kész arra, hogy megragadja kezünket az élet viharai közepette - de csak akkor, ha hajlandók vagyunk feléje nyújtani.

Ámen.

Gondolatébresztő képek:


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség